Sosem gondoltam volna, hogy egy évek óta (amúgy tök üres) weboldalon, amit “Eszenyi Viktor fotó / blog” címmel illettem, majd a futásról fog szólni az első bejegyzés. Persze azt sem gondoltam volna hogy valaha lesz első bejegyzés. Szia család, barátok, ismerősök, úgyse látja még senki más rajtatok kívül…
Mindig csodálattal néztem azokra, akik csak úgy elmennek futni. Tolnak egy 5-10 kilométert, sőt, futóversenyre járnak, és azt amúgy túl is élik. Sokszor megpróbáltam, 1-2 kilométereket pont elégnek gondoltam. És a szervezetem is…
Tavaly májusban nyeltem egy nagyot, és sokadjára újra belekezdtem. Saját Spotify futós playlist, pöpec futócipő (na jó, az is megvan úgy 6-7 éve), és elhatározás, hogy ősszel megyek 5 km-es futóversenyre, hogy konkrét cél is legyen.
A lakótelep egy 2 (cifrázva 2.5) km-es kerületű blokk, úgyhogy gondoltam, elég kétszer körbefutni, és ott is vagyok az 5 km-nél. És ahogy azt elképzeltem… Az első alkalommal nagyjából 300 méter után meg kellett állnom pihenni, és 800 méter után inkább hazasétáltam.
De valamiért, akkor először, nem nyugodtam bele a dologba. A nyáron szépen haladtam, pártíz kilométert (többet mint 35 év alatt) összegyűjtöttem a körön. Őszre eljutottam oda, hogy megvolt az 5 km, megállás nélkül – sokaknak természetes, én sose voltam olyan boldog, mint amikor ránéztem a telefonra (mondjuk nem volt felhőtlen a boldogság mert kinyomtam az activityt párszáz méterrel a vége előtt).
Már majdnem bejelentkeztem az első őszi futóversenyemre…. aztán sikeresen megszívtunk egy ovis vírust kb. 3 hétre. Az nem covid volt – ezt onnan tudom, hogy rögtön felgyógyulás után viszont az következett, szintén 3-4 hétre kidőltünk. Aztán hipp-hopp, máris november-december, na annyira nem voltam elszánt hogy karácsonyi készülődés közben, mínuszokban is elmenjek futni. Így be is dőltek a 2021-es terveim.
Januárban volt egy csodaszép délután, gondoltam, megnézem mit tudok 3-4 kör ilyen ovis vírus, és egy covid után. Hát nem sokat… több megállás mint futás, 1.5 km, és inkább hazasétáltam. És még a telefont se nyomtam ki otthon, így lerontotta a statisztikámat.
Mindenesetre ma újrakezdtem – nagyjából 500 méterenkénti megállással, de megvolt az egy teljes kör.
A fotózásról
Azért hogy idekössem a fotózást, nagyon is sok kapcsolatot tudnék mondani a futással. El lehet szórakozni minimál ráfordítással, nyammogni 1-2 kilométeren, vagy épp fotózgatni, aztán majd lesz valahogy, de sokkal jobb, ha van valami cél.
Meg lehet venni mindent ami kell hozzá, a legjobb cipőket, ruhákat, vagy épp gépeket, csodaprogramokat, meg lehet nézni az összes motivációs és oktatóvideót, bekövetni Usain Boltot és Schram Andrást, az egész nem ér semmit, amikor kimész az utcára, és arcon vág a valóság…
Csinálni kell.